Két évvel halála előtt Szent Ferenc visszavonult La Verna hegyére, hogy negyven napos imádságos böjtöt tartson. Ennek csendjében akart egészen hasonlóvá válni Krisztushoz, átélni az ő irántunk érzett szeretetét és értünk vállalt szenvedését. A Keresztrefeszítettel való találkozásban megkapta a szent sebeket, a szeretet szívébe és testébe vésett jeleit.
Ezután Ferenc leereszkedve a hegyről, „magán hordozva a Keresztrefeszített képmását, nem kézzel mintázott kő- vagy fatáblákon, hanem testének tagjain az élő Isten ujjával megrajzolva” (LM 13,5), a szegények, a betegek és a rászorulók közé ment, hogy továbbadhassa nekik az isteni szeretetet. A Kereszttel való találkozás arra sarkallta Ferencet, hogy találkozzon az emberek hordozta keresztekkel.
A stigmák megjelenésének jubileumát megünnepelni lehetőség arra, hogy megteremtsük életünkben az imádságos és szemlélődő csend helyét a legfontosabb felé irányítva figyelmünket; egyben önmagunkon túllépve „megérintsük Krisztus szenvedő testét másokban” (Gaudete et exsultate 37).
